Betiltanák a házi kedvenceket

Képzeljék el, hogy nem lehetne többet kutyát, macskát, aranyhalat, papagájt, hörcsögöt, tengerimalacot és hasonló házi kedvenceket vásárolni, mert az önkormányzat betiltja. Kivéve, ha étkezési célra veszi a vásárló. Őrület? Az, de pillanatokon belül valóság lehet.

Az alapötlet egyszerű volt: véget kell vetni a „nagyüzemi” kiskutya- és kismacska-gyártásnak, méghozzá a lehető legegyszerűbb módon: be kell tiltani az árusításukat. Az elképzelést tett követte, és San Francisco város tanácsa (jórészt az állatvédő lobbi nyomására) már tavaly előkészítette egy ilyen értelmű tervezetet.

Az elképzelésből aztán nem lett semmi, de nem abszurd volta miatt, hanem mert közben érkezett egy újabb javaslat, melynek értelmében a tiltást kiterjesztenék minden háziállatra, függetlenül attól, hogy tolla van, ugat, nyávog, úszik, és még sorolhatnánk.

Igen, az aranyhalakra (!!) is vonatkozna a tiltás az állatok védőszentjéről, Szent Ferencről elnevezett városban. Nem csoda, hogy az éves szinten 45-50 milliárd dollárosra becsült amerikai kisállatpiac szereplői röpke szívrohamot kaptak „minden idők legradikálisabb tiltásának” (az ő szavaik) tervezetét megismerve.

Mi lesz a kígyókkal?

A tervezetet kidolgozó bizottság a hónap elején leküldte a javaslatát a városvezetésnek. Az indok egyszerű: a San Francisco-i állatmenhelyek már képtelenek kezelni a beérkező rengeteg megunt házi kedvencet, ezért ezzel a radikális módszerrel akarják elejét venni az állatok kínlódásának és kényszerű legyilkolásának.

Ha mindez nem lenne elég, az üggyel foglalkozó bizottságban kőkemény vita zajlott például arról a kérdésről, hogy mi a helyzet a kígyókkal, aminek ugye kínos tulajdonsága, hogy élő kisállatot szeret fogyasztani. Vajon etikus-e élő állatot forgalmazni azért, hogy egy másik élő állat megegye?

(Egy zárójeles pillanatra álljunk meg, mielőtt megadnánk a választ a kérdésre. Szeretnénk leszögezni, hogy nem hülyéskedünk, a vita nagyon komoly, életbe és pénztárcába vágó. Ha valakinek a Monthy Python jut eszébe róla, akkor nincsen egyedül. Mindenesetre ezt fontosnak tartottuk tisztázni a továbbiak előtt.)

Szóval a „kígyó dögöljön-e éhen, vagy megehesse az egeret” kezdetű, epikus igényű vitánál tartottunk. Nos, egy bizonyos Pam Hemphill (egyébként bizottsági tag) azzal érvelt, hogy nem emberséges (sic!!) csak azért élő állatot forgalmazni, hogy azt egy másik állat megegye – élve. Ehelyett azt javasolta, hogy az élelemnek szánt kisállatokat öljék meg „embrségesebb körülmények között” (megint csak idézet), fagyasszák le és ebben az állapotban hozzák forgalomba.

Amit szabad az embernek...

A vicc az, hogy San Franciscóban abszolút törvényes élő állatot emberi fogyasztásra forgalmazni és ezen a törvénytervezet sem változtatna. Azaz továbbra is lehetne élő halat, szárnyast, vagy különböző tengeri herkentyűket árulni. Hogy mi a különbség egy egér és egy pulyka között (nem úgy gondoljuk, ennyire azért nem voltunk rosszak biológiából...), azt nem tudjuk.

A San Francisco-i Állatvédelmi és Szabályozási szervezet igazgatója azt mondja, támogatják az elképzelést, különösen a kisállatokat érintő részét. Rebecca Katz szerint ugyanis ezekből az állatokból (mint amilyen a hörcsög, tengerimalac, egér) kénytelenek a legtöbbet elaltatni. A halak kapcsán már bizonytalanabb:

„Hozzánk hozzák be a régi, piszkos akváriumokat, benne az alig élő aranyhalakkal. Ekkor el kell döntenünk, hogy megpróbáljuk-e megmenteni, vagy egyszerűen csak lehúzzuk a WC-n. És még ezek a szerencsésebb példányok, mert a legtöbben egyszerűen csak lehúzzák őket” - mondja Rebecca Katz.

Szimbolikus vagy megélhetési kérdés?

Jennifer Scarlett állatorvos, a helyi segélyszervezet, az SPCA társelnöke szerint viszont olyan kevés üzlet árul kisállatokat a városban, hogy a lépés merőben szimbolikus lenne. Ugyanakkor fontos üzenetet is hordozva egy sokkal komolyabb probléma megoldása felé vezethetne.

„Szervezetünk szerint a kutyák online kereskedelme ennél súlyosabb gond és reméljük, ez a tiltás újabb kapukat nyitna meg. Rengeteg kegyetlenséget tapasztalunk ott, ahol ezeket az állatokat tenyésztik” - mondja Jennifer Scarlett.

Persze vannak olyanok (nem is kevesen), akik szerint nem szimbolikus döntésről van szó. Jonathan Itónak például kereskedése sorsa (és így a családja megélhetése) függ attól, hogy elfogadják-e a tervezetet.

„Ez tönkretenne minket, az alkalmazottaink az utcára kerülnének” - mondja, egyúttal azt állítva, hogy nem a kereskedések tehetnek arról, hogy rengeteg kedvenc a menhelyeken végzi, mert ők mindent megtesznek, hogy felvilágosítsák a reménybeli vásárlóikat.

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol az itteninél bővebb tartalommal, linkekkel, érdekes sztorikkal jelentkezünk: ami ide nem fér, ott megtalálható! (És már több mint kétezren vagyunk!!) Aki Twitter-en követne minket, azt is megteheti. Jó szórakozást!