Több mint két évtizedes álma válhatna valóra Károly hercegnek, ha a brit parlament eltörli a királyi udvar jelenlegi támogatási rendszerét és az uralkodó ismét részesülhet a névleg ma is hozzá tartozó ingatlanok hasznából. Lapozás után nagyon súlyos milliókról és egy titokzatos parlamenti felszólalásról is szó lesz.

A történet legutóbbi fejezete nagyjából négy hónappal ezelőtt kezdődött, amikor George Osborn pénzügyminiszter drámai beszédben jelentette be minden idők egyik legdrasztikusabb szigetországi megszorítását. A politikus a beszédben elejtett egy félmondatot a királyi család finanszírozásának megváltoztatásáról, az udvartartás költségeit fedező úgynevezett Civil List eltörléséről is.

Királyi járandóság

Ahhoz, hogy igazán megértsük a kijelentés súlyát, érdemes visszamenni az időben, egészen 1760-ig. Ekkor történt ugyanis, hogy a pénzügyekkel finoman szólva is hadilábon álló III. György olyannyira eladósodott, hogy felajánlotta a kormánynak: a tulajdonában lévő ingatlanok összes bevétele attól kezdve az államé lehet, cserébe egy éves járandóságért, amit a parlamenttel időről időre újra kellene tárgyalni. Így született meg a Civil List, amely mind a mai napig fedezi a királyi család költségeit.

A járadék összegét 2013-ig évi 30 millió fontban határozták meg, azaz ennyit kap II. Erzsébet az államtól, ebből fedezheti a költségeit. (Pontosabban a mindenkori uralkodó megkapja még a Lancasteri hercegségen lévő tulajdonai után befolyó összeget is, ez tavaly valamivel több, mint 13 millió font volt. A walesi hercegnek a cornwalli birtokokból folyik be pénz, ez legutóbb 17,1 millió font volt, adózás előtt.)

Visszatérve a rendszer átalakítására, a walesi herceg már régóta elszánt harcot folytat a 250 éves hagyomány eltörléséért. Nem is csoda, hiszen a királyi ingatlanvagyon értékét jelenleg mintegy 6,6 milliárd fontra becsülik, a belőle befolyó haszon pedig tavaly 211 millió font volt, szakértők szerint ez az összeg tíz év alatt meg is duplázódhat. Márpedig a 450 millió font testvérek között is 15-szöröse a jelenleg befolyó pénzek.

A tét tehát hatalmas, nem csoda, ha Károly már a nyolcvanas évek vége felé elkezdte bombázni a Thatcher-kormányt az elképzeléssel. Eddig nem járt sikerrel, de most a hírek (és a pénzügyminiszter megnyilatkozása) szerint az áttörés közelébe ért.

Költekező herceg

Örömét némileg ronthatja, hogy a hivatalos verzió szerint a királyi család a befolyó összeg 15 százalékát kapná meg, de ez még mindig közel 70 millió font évente. Márpedig Károly herceg enyhén szólva sem a visszafogott költekezéséről híres, maga II. Erzsébet is rótta már meg azért, mert túl nagy lábon él.

Kényelmét 149 fős had szolgálja, és ha ez még nem csípné eléggé a drasztikus költségvetési megszorításoktól egyébként is kissé morcos britek szemét, csak a Highgrove-i kertjére 125 ezer fontot (40 millió forintot) költött tavaly. Ja, és minden útjára magával viszi a külön neki készített, fehér bőrrel bevont WC-ülőket, hogy valamelyik ötcsillagos szálloda ülőkéje fel ne törje a hercegi feneket.

Visszatérve a lényegi kérdésekre, Károly herceget az is zavarja, hogy a palotának tízévente egyezkednie kell a királyi járadékról, ami a trónörökös kéregetésként él meg, így érthetően függetleníteni szeretné a családot ettől a megalázó folyamattól.

Regent Street, Ascot, Windsor – és egy tengeri aranybánya

A kérdés azonban ennél jóval bonyolultabb, lévén súlyos politikai vonatkozása is. Mást ne mondjunk, V. György személyes kincstárnoka, Sir Frederick Ponsonby 1922-ben egyenesen úgy fogalmazott: az alkotmány lényegi pontja, hogy az uralkodó a Parlamenttől függ a Civil List kérdésében, és nem kap közvetlenül pénzt a királyi ingatlanokból.

Márpedig a királyi ingatlanok elképesztően értékesek. Mást ne mondjunk, a koronáé több épület a legendás (és elegáns) londoni Regent Street-i bevásárlóutcában, de II. Erzsébet tulajdonolja az ascoti lóversenypályát, a windsori kastélyt, és több mint negyedmillió hektár földet.

Ezek sem jelentenek kis összeget, a nagy dobás azonban nem ez, hanem a 12 tengeri mérföld széles és 7700 mérföld hosszú sáv, amely a brit partok körül húzódik és amely szintén a királyi család tulajdonában van és amely valóságos kincsesbánya.

Hová vezetne az anyagi függetlenség?

Hogy miért az, ahhoz kell egy rövid kitérőt tennünk. Közismert Károly herceg környezetvédői elkötelezettsége. A trónörökös viszont utálja a szélerőműveket, mondván, azok elcsúfítják a tájat. Éppen ezért ő elsősorban a tájképet nem romboló, a tengeren épülő erőműveket támogatja.

Jelenleg 436 ilyen szélerőmű található a brit partok közelében, de (amennyiben célt ér Károly ezirányú lobbizása) 2020-ra ez a szám akár elérheti a 7000-et. Márpedig ha ezek az erőművek a királyi családnak adóznak, akkor az uralkodó bevétele elérhette volna az évi félmilliárd fontot (azaz 160 milliárd forintot).

Ugyanakkor ennek az összegnek még a 15 százaléka is szép pénz, ami könnyedén biztosítaná az anyagi függetlenséget a brit uralkodói családnak. Más kérdés, hogy ez egyelőre aligha történik majd meg, mert egyes kiszivárgott hírek szerint a pénzügyminiszter is észbe kapott és szeretne meghatározni egy minimum és egy maximum összeget – azaz biztosítani, hogy a királyi család ne is keresse túl magát, de azért ha rossz idők járnak, csődbe se menjen.

Nem mintha erre mostanában túl nagy esély mutatkozna…