Miközben az egész világ az Apple atyját, a modern számítástechnika egyik megalapozóját gyászolja, más hangok is hallatszanak. Kegyeletsértésről nincs szó, a Steve Jobs halálát követő megnyilvánulások másként értelmezéséről viszont igen. Nem szoktunk ilyet csinálni, de most ismertetjük a Gawker cikkét (tekinthetjük akár vitaindítónak is).


„Steve Jobs meghalt. Egy tech zseni távozott. Szomorú. Minden bizonnyal pótolhatatlan veszteség Steve Jobs családjának és közeli barátainak, valamint az Apple vezetésének és részvényeseinek. De nekünk, többieknek? Nyugi.

A Facebook-os ismerőseim közül többen nyilvánosan kiírták tegnap, hogy „sírnak”, „nem tudják abbahagyni a sírást”, vagy „összetörtek” Steve Jobs halála miatt. Most komolyan. Nem tudod abbahagyni a sírást egy, a rákkal hosszas harcot vívó, középkorú CEO halálhírének hallatán? Ha az emberek ilyen együttérzők lennének, akkor érthető lenne. De nyilvános gyász eme kivételezett formája illetlen és érdemtelen.

A nyilvános gyász igazi megnyilvánulásait meg kellene őrizni azoknak az embereknek, akik valóban hősiesen és önzetlenül éltek, és ezáltal az egész emberiség szeretetének fénylő példái. Olyanok, mint Fred Shuttlesworth atya, akit – családjával együtt – bombatámadás ért, megvertek és leszúrtak az amerikai emberi jogi mozgalomban játszott vezető szerepe miatt. Ő is szerdán hunyt el, mint Steve Jobs. Ő nem milliárdosként távozott.

Természetesen a halál nem verseny. Minden halál szomorúság az élőknek. Mindenki megérdemli, hogy meggyászolják, és az ismert embereket elkerülhetetlenül hangosabban gyászolják. De fontos, hogy a gyászunk megfelelő mértékű legyen. Amikor technokratákat példaképként gyászolunk, akkor azok életét minősítjük lejjebb, akik több áldozatot hoztak embertársaikért.

Steve Jobs nagy volt abban, amit csinált. Semmi szükség még jobban előtérbe helyezni az emlékét. Jó számítógépeket, jó telefonokat, jó zenelejátszókat gyártott. Ügyesen adta el. Obszcén módon gazdag lett. Lehetővé tette a techie design fetisiszták egy egész generációjának, hogy vonzóbb kütyükkel mászkáljanak. Nem csökkentette a szegénységet, vagy tett életmentő tudományos felfedezéseket, nem vetett véget háborúknak, nem gyógyított meg a betegeket és nem békítette meg a békétleneket. Ami rendben is van – legtöbbünk nem teszi. Ám legtöbbünk halála nem is vált ki ilyen majdnem kultikus gyászt. Amikor még a vállalattal foglalkozó újságírók is bociszemű rajongóvá válnak és bocsánatért esdekelnek, ha a legkisebb kényelmetlenséget is okozzák az egészségtelen hatalommal rendelkező, sok milliárd dollárt érő cégnek, akkor valahol elveszett a mérték.

Soha nem volt Apple-termékem. Mégis itt vagyok, telefonálok, számítógépen írok, és minden nap netezek. Ha szereted az Apple termékeit, rendben. Ezek termékek. Nincs lelkük. Nem hősök, és a teremtőjük sem az, függetlenül attól, mennyire tehetséges. Gyászoljuk Steve Jobst, miként bármilyen jó embert meggyászolunk – visszafogottan, magunkban és csendben. Mindazok, akiknek a visszaemlékezései már-már vallásos hangnemet ütöttek meg: kérjenek segítséget.”

Eddig tartott tehát a Gawker írása, amivel lehet (sőt, reményeink szerint fogtok is) vitatkozni. Mi a magunk részéről azt gondoljuk, hogy sok tekintetben igaza van az írásnak, ám egy dolgot biztosan rosszul lát: Steve Jobs olyan forradalmat indított el, amelynek a végét még csak nem is sejtjük.

Ja, és nekünk sincs és soha nem is volt Apple-termékünk.

Csatlakozzon hozzánk a Facebook-on, ahol itteninél bővebb tartalommal, linkekkel, érdekes sztorikkal jelentkezünk: ami ide nem fér, ott megtalálható! Ja, és fent vagyunk a Twitter-en is sztárhírekkel, érdekességekkel.